Mi az, ami miatt az egyik ember közömbös, a másik ellenszenves, a harmadik szimpatikus, és miért éppen Ő?

És ha éppen Ő, akkor mégis miért nem értem, miért nem ért meg? Vagyis mi az ami miatt egy barátság működik, és mi az, ami miatt mégsem működik az, ami addig (akár éveken, akár hónapokon, akár csak heteken át) olyan tökéletesnek látszott?

Olyan, mint ha valakivel együtt nőttél volna fel....és minden mozdulatát, gondolatát ismernéd...majd, egyik pillanatról a másikra...mintha ő (vagy éppen én?) hirtelen egy idegen bolygón találnád magad...és próbálsz onnan üvölteni Neki, hogy segííííts, félek, bajban vagyok....és Ő már nem érti...nem hallja a segélyhívást...vagy csak már nem akarja hallani?

Miért nem tudnak az emberek egymással kommunikálni?

Miért olyan őrült nehéz kimondani azt, hogy bocsánat, hogy sajnálom, hogy szeretlek, hogy megbántottál, hogy nem így gondoltam...

Miért nem  tudunk felnőni ahhoz, hogy megbeszéljük, ha valami rosszul esik, ha valami fáj, vagy éppen ha valami jól esett, ha valami boldoggá tett?

Miért csacsogunk feleslegesen értelmetlen csekélységekről...és miért spóroljuk a szavakat attól, ami fontos lenne?

Miért burkolózunk hallgatásba ahelyett, hogy leülnénk, és megbeszélnénk, ha már pillanatnyi zavar van  az éterben, és szavak nélkül éppen nem értjük egymást?

Miért fontosabb az a fránya egónk, büszkeségünk, nem is tudom minek nevezzem, mint az az ember, aki mindaddig fontos volt?

Miért jobb elveszíteni valakit, mint helyreállítani a "vonalat"?

Föld hívja Holdat....Hold jelentkezz....

.....

....de a kapcsolat megszakadt....

...csak némi rózsaszín zaj....

Nem tudom...nem értem...