Kedves Kutyások és nem kutyások!

 ....avagy állattartók és többiek....

Az itt megjelenített történetek és képek NEM a képzelet szüleményei, gyengébb idegzetű (gyomrú) olvasóim lapozzanak tovább. :))

(Itt az elejét nyugodtan lapozd is tovább, nincs jelentősége, csak leírtam mert hát nah:DD)

Mint már oly okszor említettem, jómagam egy vidéki kisváros zöldövezeti paneldzsungelében élek, immár 5. éve.
Előtte egy belvárosi lakásban nőttem fel, de ennek ellenére a génjeimben hordozom az állatszeretetet. Édesanyám minden élőlényt maximálisan tisztel, szeret és elfogad, annak hibáival és előnyeivel együtt, és erre az életigenlésre, élet iránti tiszteletre nevelt, okított minket is a bátyámmal.

Ennek ellenére nem tartom magam feltétlenül jó gazdinak, hiszen véleményem szerint soha semmiben nem lehet elég jó az ember. Mindig van, amiben fejlődnünk kell, amit még tanulnunk kell, vagy amiben csak egész egyszerűen lehetne még többet, még jobbat adni, még többet nyújtani. Ez különösen igaz az állattartásra, gyermeknevelésre, és az élet gyakorlatilag minden területére.

Jómagam 2 kutya büszke tulajdonosa vagyok, Hell ( a boxer kislány) és Líra (extra mini yorki hölgy) sok örömet jelengtenek, meg persze mindemellett sok bosszúságot, felelősséget , aggódást.
Bár Lírát csak befogadtam (7 éves volt már ekkor és az előző tulajdonosának már nem kellett) ,és igyekeztem vele gyakorolni a társas együttlét szabályainak napi alkalmazását, Hell ezt féltékenységből, tulajdon (kitulajdonítás) iránti vágyából erősen megnehezítette.

Így aztán kénytelen voltam azt a mindenki számára ideális megoldást választani, miszerint Hella (mivel mindig is velem élt) itt marad, Líra viszont fájó szívvel bár, de elköltözik, immáron végleges otthonába, az édesanyámhoz. Döntésem leginkább az segítette elő, hogy tudtam, hogy Lírának jobb helyet tud ő biztosítani, mint amilyen nálam van neki.

Nyugdíjas édesanyámnál tudtam, hogy soha nem találhatok jobb gazdit számára. (Bár édsanyámnál egy állat számára sem tudnék jobb gazdit találni). Ő még nálam is sokkal jobban imádja az állatokat, és messze felelősebb gazdi -bármilyen nehéz is ezt bevallani- mint jómagam. Ugyanakkor egyedül él, nincs kutyája, ezáltal nem lenne hatalmi harca végre Lírának senkivel.
Ugyan van egy 9 éves cicája,és tavaly nyáron is megmentett egy cicát a kóbor állatok karmai közül (csont sovány pici cica volt, az elképzelhető és létező összes bolhával, hasmenéssel, férgekkel és minden egyébbel -én a magam részéről azt mondgtam sosem lesz már belőle egészséges cica- de hála anyum kitartó és gondos ápolásának, a cica ma már 1 éves, hatalmas,gyönyörű és egészséges) de a 2 macskosz mellett épp elfér még Líra is.

Szerencsémre édesanyám épp Lírára vágyott, így a probléma megoldva, Líra költözik.
Összecsomagoltam Lírát, és elvittem. Édesanyámmal azt a megállapodást kötöttem ki, hogy Líra esetleges orvosi és gyógyszerköltségeit én állom, a kutyu papiron az enyém marad, de az ő társa lesz.
Líra kezdeti félénk botladozásait az új de egyben végleges helyén gyorsan felváltotta a "huhhdejólérzemittmagam" biztonságos és kissé egoista viselkedése, nah de hát őt így szeretjük :) Összebarátkozott a macsekokkal is, sőt mi több az 1 éves cica és ő egy kosárban alszanak, és a macskosz órákon át puszilgatja és nyalogatja Lírát. Fennforgás csak akkor van, ha időnként a kupac tetején még megjelenek én is Hélivel, aki ilyenkor kedvére hajkurászhatja Lírát és a cicákat. :D Persze ennek folyománya időnként egy egy felborult kis asztal, néhány törött porcelán, vagy éppen rostjaira szakadt papírlap. :) És a csodálat az arcomon, ahogy anyum apatikus nyugalommal uralkodik felül a káoszon. :D

Nah de ott tartottam, hogy maradt itthon Hella, nah meg én :) Alapvetően mi szinte állandóan egy levegőt szívunk, és elég jól ismerjük egymás hóbortjait is. És persze tiszteletben is tartjuk (csak az új cipőket kell időnként eldugdosnom, Hell előszeretettel kostólgatja őket, de csak kb 1 hetes korukig, onnantól már nem érdekli:DD -Pedig nem is büdös a lábam- :DD
Egyébként Hella rendkívül jól nevelt, és tökéletesen szocializált kutya, bátran magammal vihetem a világon bárhová, mindenhol és minden körülmények közt úrinőként utazik, viselkedik, játszik, eszik, él, pórázon vagy anélkül egyaránt. Természetesen a fekszikre fekszik, az ülre ül, a hopra meg máris a kocsi csomagterében kialakított tágas, szellős, bélelt kis kuckójába pattan. És még az ott maradszra is megvár a kv-ház előtt. :)) Szóval ideális társ, jobb mint egy pasi, hiszen nem vitatkozik, nem dumál vissza, és még sör szaga sincs :DD

Nah most hogy részletesen bemutattam a múlt és a jelen állapotait, kitérnék végre a lényegre:DD

Mint az elején említettem, gyönyörű kisváros zöldövezeti, kultúrált (az átlaghoz képest mindenképpen) dzsungelében lakom.

Ma hazafelé sétálok Hellával, és szegényem 2 percenként azt hallotta. hogy "Héli mit csinálsz, nem szabad, fújj...." "Héli gyere vissza ne menj oda, fújj"....

Mindig a kutyásokat szídja mindenki,minden létező fórumon, mert kutyagumi és társai.

Ehhez képest a parkokat, lakótelepeket, kül-és belvárosi negyedeket elönti a mocsok, a szenny, a szemét, a papírtasak, a kólás flakon, a szemétkonténerek MELLÉ (minek is tennék bele? :S) helyezett háztartási hulladék, a cigarettacsikk és minden egyéb szerves és szervetlen, lebomló és nem lebomló kacat és lom.

És ki az a réteg vajon, aki NEM dobja a konténer mellé a szemetet?
Ki az a réteg aki minden hulladékot a konténerbe dobál?
Kik azok, akik sok esetben nem  maguk, hanem igen tisztelt nem kutyás lakótársaik után takarítanak?

Igen, jól látod....a KUTYÁSOK.
Ugyan elég önző okból teszik, tesszük, konkrétan azért mert féltjük a kutyáink lábait az összetört üvegszilánkoktól, az egészségét a fertőző, romlott, ne adj isten mérgezett ételmaradékoktól, a vegyi és egyéb háztartási szerek flakonjaitól, uram bocsá az el nem takarított kisgyerek gyomorrontás okozta béltartalmától (ma Hélivel egy aszfalton heverő hányásfoltot kerülgettem, ami aktuálisan kiakasztott)...és hosszasan sorolhatnám még.

Tisztelt nem Kutyások!

 Előre bocsájtom, hogy nem, hidd el, nem védem a Kutyásokat. A KUTYÁSOKNAK ugyanis nincs szükségük védelemre. De tudd,hogy nem mindenki Kutyás, akinek van kutyája...

Titeket oly annyira zavar a kutyagumi a fűben....ok, megértem, talán nem ott a helye (megjegyzem azért halkan, hogy az legalább lebomlik) de a rágógumitól kezdve az üvegszilánkon át a cigarettacsikkig mindent eldobáltok...
Ha a kutyámnak gyomorrontása van és a fűbe (nem a járdára, a fűbe!!!) öklendezi a felesleges gyomortartalmát, leöntöm vízzel...mint ahogy leöntöm vízzel a járdáról a te gyermeked által odahányt reggelit is, mint ahogy összeszedem utánad a széttört üvegdarabokat...

De hidd el, mindezek meg számomra gyomorforgatóak...

Mégsem fordulok ezer meg egy helyi és nem heli médiához, nem lázadok minden létező helyen  és lehetséges fórumon...Minek is tenném.

Akit édesanyja nem tudott megtanítani az alapvető természetvédelmi dolgokra, a "neszemetelj" fogalmára, annak hiába beszélek én...
Aki nem jön rá, hogy a FÖLD nem az övé, csak kölcsön kapta -épp a saját gyermekeitől, unokáitól- annak hiába mondanám...
Aki nem látja maga körül a koszt, a mocskot, a szemetet, a fertőt amit ő maga hoz létre, annak hiába mutatom...
Aki nem látja a következményeket, hiába mutatja, mondja, pofázza reggeltől estig a sajtó, az 1000+1 média, az nem fogja most sem belegondolni.

Mégis....megpróbálom....hátha....hátha legalább egyetlen egy ember elgondolkodik rajta, és legközelebb a szemetes zsákot, mogyis zacskót, kólás flakont, 'mittoménmit' valóban elszállítja a legközelebbi szemeteskonténerig, és BELE IS DOBJA  nem mellé, ha csak egyetlen egy szülő is eljut arra a pontra hogy a gyerek hányásfoltját egy vödör vízzel leönti a járdáról...akkor már volt értelme annak, hogy itt püföltem a billentyűimet egy órán át....

Én mindenesetre reménykedem....és köszönöm annak, aki elgondolkodik ezeken, és legközelebb felnyitja a konténer tetejét....